A mi házunk egy 250 lakásos zuglói panelház, minden hátrányával és hátrányával együtt.

Tomboló szomszédok, hivatásos falfúrók, idős nyugdíjasok, egész nap az utcán álló politikailag tájékozottak, későn hazatérő elgyötört arcok és a soha nem látható, a lakás magányát választó elfeledettek.

A közös képviselő egy a 80-as évekből megmaradt politikai és szervezési tapasztalatait gátlástalanul kihasználó dagadt nő, aki lenézi a lakótársait és 30 fős stabil támogatói körét folyamatosan karbantartva évek óta használja és kihasználja a pozíciója előnyeit.

Lakása szépen felújítódott, amíg ő megjárta Thaiföldet és Kubát.

A gondnokok folyamatosan konfliktusban vannak a lakókkal, fő ellenségeik azok a lakók, akik a szemeteskukába merik beletenni a szemetüket. Pizzás dobozt, újságot, üdítős palackot, szigorúan tilos a kukába dobni.

Ez nem vicc, ez a mai magyar valóság, a gondnokok és közös képviselők fájdalmasan kicsinyes világa. Kicsit ismerős ugye? Egy hely ahol megragadt az államszocializmus mételye illetve a szocializmus, huss, elszállt csak a métely maradt, mert a házban semmi sem és senki sem szociális. Kivéve azt a harminc lakót, ők szociálisak a közös képviselőnővel,és ez már évek, évtizedek óta így megy.

A jobbító vagy újító szándék itt hamar fennakad a kidolgozott mini bürokrácián. Biztosak lehetünk abban is ha jön újra a Gestapo világa, ismét a képviselőnő és a gondnokok fognak élenjárni lakótársaik feljelentésében,a ház érdekében. Itt nem maradhat forradalmi elem, vagy zsidó. Cigány is csak addig, amíg félnek tőle.

Itt lakott a szomszéd a nyolcadikról

Állítólag három éve nem volt munkája, állítólag egy időben naponta keresett, majd feladta. Jó ideje nem keresett már, sem munkát, sem pénzt.

Idős volt, majdnem ötven, ki és minek is foglakoztatna egy ötvenfelé járó embert? Amikor ott vannak a rokonok a fiatalok a szívességből elhelyezettek, kinek kell egy majd ötvenéves matuzsálem?

Állítólag évekig küzdött, pályázatokat és kérelmeket gyártott. Önéletrajzokat skiccelt. Egy ideig elment, ha hívták az állásinterjúra, csak amikor harmincadszorra alázták meg és közölték vele kajánul, hogy majd értesítik és nem történt semmi, még annyi sem, hogy köszönjük nem nyerte el a tetszésünket, na, akkor megunta és nem ment többet.

Nem járt neki sem segély, sem lakhatási támogatás, pedig sokszor sok helyen és kellően szépen kérte. Neki nem járt és indok mindig volt. Amikor kifogytak az érvek, akkor jött a „nagyon sajnáljuk és megértjük önt, de sajnos ez a törvény, nem tehetünk arról, hogy a törvények a szociálisan rászorulókon és a szegény rétegen rúgnak még egy utolsót. Ma ilyen világ van.

Hátralékos lett, szinte mindennel.

Állítólag az utcára sem szívesen ment le, mert úgy érezte rá van írva. Rá van írva, hogy ő a hátralékos a nyolcadikról. A közértbe is nézték, nézték a munkanélkülit, a nyolcadikon lakót, a hátralékost.

Felesége egy nap elhagyta, elmenekült a reménytelenség elől.

Egyedül maradt, egyedül a befizetetlen csekkek tengerében. Egyedül a mélabús híradóval, egyedül az áremelkedésekkel, a médiából áradó gyűlölködéssel, egyedül az unalmas és színvonaltalan tévécsatornákkal. Amíg ki nem kapcsolták a villanyt.

Akkor és ott rájött, hogy a lakásából áradó sötétség mennyire megnyugtató tud lenni, ellentétben a televízióból áradóval, ami kifejezetten idegesítette. A nagyotmondó politikusok és politikus palánták sokszor ugyan szórakoztatták,de az hamar elmúlt,amikor rájött,hogy hiába a közutálat , ma Magyarországon csak a hátralékost lehet eredményesen utálni, egy politikus, még ha bukott is, soha sem lesz hátralékos. A közutálattól nem lesz deficites, a számláit időben tudja fizetni és egy politikusnál nem kapcsolják ki a villanyt.

Ahogyan a közös képviselőnél sem.

Erre a felismerésre azonban későn jött rá, a politikus és a közös képviselő közötti összefüggést sokáig nem is értette.

Állítólag amikor rájött, akkor akasztotta fel magát.

Elsőre csak egy kicsit, csak az érzés kedvéért, majd másodszorra dühösen erőből, na akkor sikerült is neki.

Állítólag hamar elvitték.

Senki sem emlékszik rá, meg egyébként is kinek is kellene egy hátralékosra emlékezni? Hiszen, olyan sokan vannak….olyan unalmas mind megjegyezni őket.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.