A mi házunk egy 250 lakásos zuglói panelház, minden hátrányával és hátrányával együtt.

Tomboló szomszédok, hivatásos falfúrók, idős nyugdíjasok, egész nap az utcán álló politikailag tájékozottak, későn hazatérő elgyötört arcok és a soha nem látható, a lakás magányát választó elfeledettek.

A közös képviselő egy a 80-as évekből megmaradt politikai és szervezési tapasztalatait gátlástalanul kihasználó dagadt nő, aki lenézi a lakótársait és 30 fős stabil támogatói körét folyamatosan karbantartva évek óta használja és kihasználja a pozíciója előnyeit.

Lakása szépen felújítódott, amíg ő megjárta Thaiföldet és Kubát.

A gondnokok folyamatosan konfliktusban vannak a lakókkal, fő ellenségeik azok a lakók, akik a szemeteskukába merik beletenni a szemetüket. Pizzás dobozt, újságot, üdítős palackot, szigorúan tilos a kukába dobni.

Ez nem vicc, ez a mai magyar valóság, a gondnokok és közös képviselők fájdalmasan kicsinyes világa. Kicsit ismerős ugye? Egy hely ahol megragadt az államszocializmus mételye illetve a szocializmus, huss, elszállt csak a métely maradt, mert a házban semmi sem és senki sem szociális. Kivéve azt a harminc lakót, ők szociálisak a közös képviselőnővel,és ez már évek, évtizedek óta így megy.

A jobbító vagy újító szándék itt hamar fennakad a kidolgozott mini bürokrácián. Biztosak lehetünk abban is ha jön újra a Gestapo világa, ismét a képviselőnő és a gondnokok fognak élenjárni lakótársaik feljelentésében,a ház érdekében. Itt nem maradhat forradalmi elem, vagy zsidó. Cigány is csak addig, amíg félnek tőle.

Itt lakott a szomszéd a nyolcadikról

Állítólag három éve nem volt munkája, állítólag egy időben naponta keresett, majd feladta. Jó ideje nem keresett már, sem munkát, sem pénzt.

Idős volt, majdnem ötven, ki és minek is foglakoztatna egy ötvenfelé járó embert? Amikor ott vannak a rokonok a fiatalok a szívességből elhelyezettek, kinek kell egy majd ötvenéves matuzsálem?

Állítólag évekig küzdött, pályázatokat és kérelmeket gyártott. Önéletrajzokat skiccelt. Egy ideig elment, ha hívták az állásinterjúra, csak amikor harmincadszorra alázták meg és közölték vele kajánul, hogy majd értesítik és nem történt semmi, még annyi sem, hogy köszönjük nem nyerte el a tetszésünket, na, akkor megunta és nem ment többet.

Nem járt neki sem segély, sem lakhatási támogatás, pedig sokszor sok helyen és kellően szépen kérte. Neki nem járt és indok mindig volt. Amikor kifogytak az érvek, akkor jött a „nagyon sajnáljuk és megértjük önt, de sajnos ez a törvény, nem tehetünk arról, hogy a törvények a szociálisan rászorulókon és a szegény rétegen rúgnak még egy utolsót. Ma ilyen világ van.

Hátralékos lett, szinte mindennel.

Állítólag az utcára sem szívesen ment le, mert úgy érezte rá van írva. Rá van írva, hogy ő a hátralékos a nyolcadikról. A közértbe is nézték, nézték a munkanélkülit, a nyolcadikon lakót, a hátralékost.

Felesége egy nap elhagyta, elmenekült a reménytelenség elől.

Egyedül maradt, egyedül a befizetetlen csekkek tengerében. Egyedül a mélabús híradóval, egyedül az áremelkedésekkel, a médiából áradó gyűlölködéssel, egyedül az unalmas és színvonaltalan tévécsatornákkal. Amíg ki nem kapcsolták a villanyt.

Akkor és ott rájött, hogy a lakásából áradó sötétség mennyire megnyugtató tud lenni, ellentétben a televízióból áradóval, ami kifejezetten idegesítette. A nagyotmondó politikusok és politikus palánták sokszor ugyan szórakoztatták,de az hamar elmúlt,amikor rájött,hogy hiába a közutálat , ma Magyarországon csak a hátralékost lehet eredményesen utálni, egy politikus, még ha bukott is, soha sem lesz hátralékos. A közutálattól nem lesz deficites, a számláit időben tudja fizetni és egy politikusnál nem kapcsolják ki a villanyt.

Ahogyan a közös képviselőnél sem.

Erre a felismerésre azonban későn jött rá, a politikus és a közös képviselő közötti összefüggést sokáig nem is értette.

Állítólag amikor rájött, akkor akasztotta fel magát.

Elsőre csak egy kicsit, csak az érzés kedvéért, majd másodszorra dühösen erőből, na akkor sikerült is neki.

Állítólag hamar elvitték.

Senki sem emlékszik rá, meg egyébként is kinek is kellene egy hátralékosra emlékezni? Hiszen, olyan sokan vannak….olyan unalmas mind megjegyezni őket.

 Nagyon utálom a Fideszt,az álságos populizmusuk , a hatalom közelébe engedett számtalan szar alak és főleg a 98-2002 közötti kormányzati teljesítményük miatt.

Nekem nem okozott meglepetést az,hogy ismételt hatalomra kerülésükkor átforgatják az idő kerekét és elkezdődik Magyarországon a visszaszámlálás.

Közeli ismerőseim csak úgy kapkodják a fejüket,hogy mi is van itt ,ez létezik,ezt is meg lehet csinálni?

Ők elfelejtették a 98-2002 közötti időszakot, de sokan vannak ezzel így.

Most mégsem a Fideszről akarok szólni.

Akik értetlenül állnak az ellenzéki bénultság láttán, talán magyarázatot találnak erre az igen érdekes és történelminek nevezhető politikai helyzetre, ha megnézték a mai Mesterházy féle ország értékelést.

Jómagam még mszp-s korszakomban neveztem el őt Házmesterynek és azt kell, mondjam, kevés zseniális ötletem volt eddig, de ezt minden értelemben igazolta az idő.

Ez a szegény fiú küzd a feladattal, keményen és teljesen reménytelenül.(Persze nem azt mondom, hogy akkor legyen az elnök a Szanyikapitány,mert ő is megérne egy bejegyzést.)

De ez a fiú… és még nem is a mondanivalójával van a bajom,azzal majdnem egyetértek….de a jelenség a metakommunikáció,az arcjáték , ez ami szánalmas és sok mindenre magyarázatot ad.

A srác egyébként egy igazi ravasz róka, háttérembernek, frakcióvezetőnek jó lenne,de elnöknek pocsék.

Pedig az látszott ma is ,hogy ellátták tanácsokkal,de én egy olyan embert láttam,aki saját magát parodizálja és azt is rosszul.

Mesterházy egy karakter nélküli figura, olyan, mint a pártja… színtelen, szagtalan és néhol kicsit még a jó ízlésen innen.. büdös,avítt,mesterkélt.

Nem ő nem tehet erről,ő erre képes…azok tehetnek erről,akik odaerőltették a kormányrúdhoz.

Ezt is neked köszönhetjük Péter. Gratulálok igazán jó választás volt.

 Sajnálkozva követem az elmúlt hetek eseményeit a szocialista pártban, sokszor sok helyen megírták, hogy alapvető változásokra van szükségük. Maga a pártelnök is radikális változásokat sürgetett a frakció értekezleten.

Ugyanakkor a Demokratikus Koalíció javaslatait gond nélkül meszelték el a frakcióban és a választmányban egyaránt. Pedig nem lehetnek illúzióik a múltat illetően.

Gyurcsányt a szocialista párt találta fel, mintegy ellenpólust képezve az orbáni politikai stílussal szemben. Gyurcsányt a többség személyes megváltónak és tévedhetetlen politikai géniusznak beállítva választotta a szocialista párt miniszterelnök jelöltjének, majd a párt vezetőjének. Személye mellett hitet tett boldog, boldogtalan és vele a párt egy már-már elbukott választást nyert meg. Mellé sorakozott fel a több tucatnyi potentát, támogatást ígért és adott a status quo-t azóta is vadul őrző informális vezetői réteg és a háttérharcosok többsége.

Együtt meneteltek a hatalomba és ott otromba módon, mint Medggyessyt is, hátba döfték.

Gyurcsány ugyanis felismerte azt, hogy a széthúzó, alkalmatlan, belső technokrata embereit orrvérzésig takargató „pártelit” Kiss Péterrel, Szekeressel és Puch-hal az élen egy hosszú távú, a strukturális átalakításokra elkötelezett politikának csak a hátramozdítói lehet. Ennek megfelelően mindenre lőtt, ami mozgott a párton belül. Azt gondolván, hogy politikájának kvintesszenciája az orbáni abszolutizmussal szembeni gyurcsányi abszolutizmus.

Gyurcsány a szerzett jogokat akarta megnyirbálni és, politikai értelemben, ebbe is halt bele.

A megszerzett jogok vad védelmezői, ha másért nem, hát azért rögtön egymás mellé állnak,ha helyüket,íróasztalukat,irodájukat,fénymásoló gépüket az elkobzás veszélye fenyegeti.

Gyurcsány platformja most is jó helyen kaparta meg a szocialista rozsdát.

Hiszen az elmúlt időszak kegyetlenül rossz orbáni politikájából a szocialista párt, nem tudott hasznot húzni, sőt a Medián közvélemény kutatása szerint a Jobbik beérte támogatottságában a szocialistákat.

A szocialista párt választmányának erre az volt a válasza, hogy közleményben tudatta, Gyurcsány és platformja nem kompatibilis a múlt, jelen, jövő szocialista politikájával.

A közlemény önleleplező voltát nem elemezném e keretek között, megtette ezt a Galamus oldalán helyettem Mihancsik Zsófia: Az MSZP-ről és Gyurcsányról c. írásában. ( www.galamus.hu)

Arról azonban érdemes szót váltani, hogy a „pártelit” egy Gyurcsánnyal szemben megnyert csatán kívül az elmúlt húsz évben semmit nem bizonyított a választóinak.A pártvagyont és az infrastruktúrát például egyszerűen megörökölték az elődpárttól, ahhoz az elmúlt időszakban egy forintot sem tettek hozzá. Ellenben módszeresen felélték azt.

Arcvonalba állítottak kétes elemeket és a köztudatba emelték a szocialista mutyiként elhíresült pénzszerző manővereket.

A parlamenti képviselők között a mai napig bűntudat nélkül ülnek az elmúlt időszak nagy mutyizósai:

Hagyó Miklós hívei, volt fegyverhordozói, a fiktív tagokat beléptetők, az informális pénzemberek, a luxusautóikat a választók előtt bújtató úri gyerekek, a mindig visszafogott, háttérben manőverező kártékonyak.

Gyurcsány jól látja, hogy velük, nem lehet hiteles alternatívát állítani a Fidesszel szemben.

Azonban ezt a harcot, minden jel szerint, elvesztette.

A szocialisták krémje ismét megvédte önmagát, mint húsz éven keresztül mindig.

Ez a küzdelem azonban végzetes sebet ejtett rajtuk, megpecsételte a sorsukat: immáron világossá lett, ami eddig a ködbe burkolt volt.

A hatalom illata, a képviselői, bizottsági hely sokkal fontosabb, mint a jövő építése. Nagy valószínűséggel a többségük utolsó ciklusos politikus és ezt a végső időszakot már szeretnék kitölteni.

A szocialista párt mindeközben értékeit elveszítve, egy lassan és biztosan fogyó választói réteg támogatása mellett a baloldal képviselőjéből a baloldal magányos vámszedőjévé válik.